Energiáról másképpen

Az „energia” szót hallva, olvasva, mindenkinek a villamos energia „ugrik be”, holott mindennapi a kapcsolatunk a hőenergiával is, ráadásul sokkal többet is költünk rá. És ha már költekezés, akkor gazdálkodás, energiagazdálkodási stratégia, energetikai ipar, foglalkoztatás, GDP növelés…
Neves közgazdászaink is azzal hárítanak sokszor, hogy „nem értek az energiához”, pedig látható milyen könnyen juthatunk el az energiától a gazdasági kérdésekig.
Az alábbiakban ebből a sajátos szemszögből elemezzük hazánk egyes energetikai jellemzőit, kapcsolódó társadalmi szemléletét, lehetőségeit.
 
A jóléti és feltörekvő államok igyekeznek természeti adottságaikat, természeti erőforrásaikat kihasználni, feldolgozni és értékesíteni (exportálni). Hazánk ásványi kincsekben szegény, de néhány természeti forrásban gazdag: bőviben vagyunk jó minőségű termőföldnek, napsütésnek, valamint hideg- és meleg(termál)víznek. Mindegyik egy-egy sajátos, értékes energiaforrás.  
Vagyis elmondhatjuk, hogy Magyarország gazdag hasznosítható megújuló energiaforrásokban, illetve jó adottságunk van megújuló energiák termelésére: a kétezer feletti napsütéses óraszám bőséges napenergia (akár 10 PJ/év), különleges geológiai adottságaink komoly geotermikus energia (mélységi és sekély együttesen akár 48 PJ/év) készletet prognosztizálnak. Bioenergia (biomassza) előállítási lehetőségeink pedig – korszerű, versenyképes mezőgazdasági termelés és élelmiszeripar kialakulásával, valamint a parlag területek bevonásával, az erdőgazdálkodás hatékonyságának növelésével – szinte korlátlanok lennének (akár 150-200 PJ/év). Fűtési célú gázimportunk döntő hányada kiváltható lenne velük.
Lássuk hogyan…

1. Energiahatékonyság javításával
Ha villamos energiáról van szó, a kompakt fénycső és a ledes világítás, valamint A+-os fogyasztói berendezés alkalmazása a megoldás.
Ha hőenergiáról, az első és legfontosabb szempont, hogy ne fűtsük az utcát! Az újonnan épülő ingatlanok vonatkozásában jogszabályi keretek biztosítják adott épület és technológia hőtechnikai korszerűségét. Problémát a meglévő, használt épületeink „rendbetétele” jelenti. Mintegy 3-3,5 millió ingatlan korszerűsítése több évtizedes beruházási program keretében valósulhat meg, kormányzati ciklusokon átívelő politikai szándék megléte esetén. Célszerűen a program elejére kerülhetne a panel programok komplexitása, teljes körűvé tétele: a külső hőszigetelések befejezése, nyílászárók korszerűsítésének befejezése, a belső energetikai rendszerek felújításának hozzákapcsolásával, a lapos tetők napelemekkel való „befedésével”, ezzel párhuzamosan a használati melegvíz előállítás (és ésszerűen a főzési technológia) villamos bázisúvá alakításával (ez megszüntetné a távhőellátás hatékonyságát gyengítő HMV előállítási kötelezettségét és a földgáz jelenlétét is). A Modern Városok program részeként pedig az „unott” panel homlokzat városképi kreatív megújulása, szépítése kerülhetne sorra.
A technikai és műszaki megoldások ismertek, 3-4 millió Ft/lakás átlagos beruházási költség figyelembevételével, 50%-os pénzügyi támogatás biztosításával (évi 150 Mrd Ft) három-négy évtized alatt meg is valósulna (tíz évvel beljebb lennénk, ha a 2007-es uniós támogatási ciklusban elkezdjük). Ezzel mintegy 100 PJ/év hő-energiaszükséglet megtakarítás lenne elérhető (a jelenlegi hőigény 30-50%-a).
Az épületkorszerűsítésekkel párhuzamosan kerülhetne sor energiaellátásuk helyi bázisának feltárására is.

2. Helyi energiaforrások hasznosításával
 
Ha villamos energiáról van szó, célszerű lenne energiaunióban olyan ésszerű, közös döntéseket hozni, amelyek az unió természeti és gazdasági adottságai alapján optimalizálja a tagok energiatermelési technológiáit, ellátás biztonságát, rendszer üzemeltetését, egységes díjait. Lehetőséget nyitva arra, hogy naperőművek ott létesüljenek, ahol sokat süt a nap, szélerőmű ott, ahol sok a szél, vízerőmű ott, ahol sok a víz és atomerőmű ott, ahol más nincs. E helyett inkább versenyeznek a tagországok, mi is saját energiaellátásunkban látjuk a jövőt…, legalábbis „áramvonalon”.
Érdemes elgondolkodni mezőgazdaságunk termékszerkezetének átalakításán, vonzataként élelmiszeriparunk „lábra kapásán” is: mindkét ágazat kiváló alapanyaggal láthatná el azokat a biogáz üzemeket, amelyek önellátást biztosítanának a beruházó számára áramból és hőből egyaránt.
Ha hőenergiáról van szó, a hazai hőellátási technológiák energia bázisa lehet bármilyen ismert, vagy kevésbé ismert energiaforrás: nap, fa, szén, éghető ipari, mezőgazdasági és kommunális hulladék, villamoserőmű „hulladékhője”, közvetlen termálvíz, vagy elfolyó termálvíz, szennyvíz, egyéb felszíni és felszínalatti vizek „hulladék hőtartalma”, földhő, tüzelőolaj, PB gáz vagy földgáz. A széles választék ellenére hazánkban 80%-ban a földgázt használjuk, pedig Magyarországon a helytől, környezettől függően, a felsoroltak bármelyike elérhető lehetne. Mindegyik hasznosításához, szükség szerinti kombinálásához rendelkezésre áll megfelelő színvonalú és hatékonyságú technológia. Számtalan, évek óta hazánkban is kiválóan működő napkollektoros és napcellás rendszerek, különböző méretű biomassza-, geotermikus- és hulladékhasznosító hőellátó projektek igazolják adottságainkat, fenntartható működésüket, versenyképességüket, vagyis a hazai energiaforrások létjogosultságát.
A feltételek adottak a földgáz valódi alternatíváihoz: napsütésből tehát jók vagyunk és a napenergia az év nagy részében összegyűjthető, a geotermikus energia pedig nagy mélységben (termálvíz), vagy sekélyen (hőszivattyú), a legtöbb helyen folyamatosan rendelkezésre áll. Erdő területeinket és gazdálkodásuk hatékonyságát tovább lehetne növelni, az alkalmas állami földeket, rosszabb minőségű kihasználatlan magánterületeket, folyók, vízfolyások ártereit, utak mentét, szántók erdősávjait, elhanyagolt területek, ligetek és csalitosok tömegeit, aranykoronában szegény szikek sokaságát, tanyák környékét, üzemi és önkormányzati szabad területeket pedig energiatermelő területekké lehetne alakítani. És regionális (pl. járási) energiatermelő-szolgáltató centrumok decentralizált rendszerbe állításával megfelelően előkészített, kontrollált minőségű (környezetbarát) száraz tűzifa és faapríték kommunális szolgáltatása valósulhatna meg. Ezzel például a közmunka is értékteremtővé válhatna, a rezsicsökkentés a fára is kiterjedhetne és mérséklődne a vegyes-tüzelés okozta környezetszennyezése is…
Mindezeket számszerűsíti az 1. számú táblázat.
Adott terület természeti és gazdasági adottságai lehetnek az optimális energiaforrás kiválasztásának meghatározó elemei a különféle lobbi érdekek helyett. Például ahol kiválóak a geotermikus adottságok, vétek faapríték tüzelésre alapozni a helyi távfűtőművet éppúgy, mint kár termálvíz bázisra tervezni egy folyóparti városka új távfűtését, miközben adott az ártéri erdő hulladéka és a környező területek gazdái nem tudnak mit kezdeni a szalmabálájukkal.
A terület adottságainak gondos felmérését követően, mérnöki számításokkal és közgazdasági elemzésekkel mindenütt egyértelműen kiválasztható a szakmailag legjobb, hosszútávon is fenntartható és gazdaságos lehetőség.
 
Gazdasági összefüggések

Nem nehéz belátni, hogy ingatlanjaink hőtechnikai korszerűsítése pénzt hoz mind a lakók, mind a költségvetés számára, miközben a program végére legalább harmadával csökkenne az import gázigény. A helyi energiaforrások kiaknázása pedig tovább fokozná ezt.
Mindehhez évente cirka 232 Mrd Ft támogatási forrásra lenne szükség. A program fenntarthatóságát azután bőven fedezné az a mintegy 7-800 Mrd Ft, amit a gázimportra fordítunk, erősítve jelenleg - a sajátunk helyett - a beszállító orosz, norvég, angol, amerikai vagy valamelyik arab (LNG) gazdaságot.
Tovább gondolva az is belátható, hogy a nyújtandó támogatás politikai és állami befektetésnek sem volna rossz: a 2. számú táblázatban került összefoglalásra mit is jelenthetne foglalkoztatás politikában egy országos beruházási program, aminek hozadéka aztán megjelenne adó bevételben, GDP növekedésben is.
Különösen, ha nem félnénk végre gyógyvizes adottságainkat kihasználva az unió (és keleti szomszédaink) rekreációs központja, vagy termálenergiára alapozva primőr kertészeti éléskamrája lenni…
A hazai tudásra és szakmai tapasztalatokra alapozott megújuló energetikai iparág kialakulása, megfelelő kutatás-fejlesztési támogatással pedig képes lehetne az import berendezések (napelemek, hőcserélők, hőszivattyúk, egyéb szerelvények) és technológiák hazaival történő kiváltására, a jövőben pedig akár déli és keleti irányú exportjára.

Társadalmi összefüggések
 
A bemutatott beruházási program megvalósulásának gyakorlatilag egész társadalmunk közvetlen haszonélvezője lenne. A hulladék energiák és a megújuló energiaforrások decentralizáltan lelhetők fel. Hasznosításuk is decentralizált rendszerekben optimális. A centralizált energiaellátás és szabályozás nem könnyíti meg a helyi döntéshozók dolgát: melyik önkormányzat, vagy távhőszolgáltató vállal beruházási kockázatot, ha a keletkező költségmegtakarítás nem nála jelentkezik, vagy csökkenti a kapott támogatást? Nem érdekelt benne… E miatt jelentősen szűkülhet a haszonélvezők köre.
Talán belátható, hogy a megújuló energiaforrások hasznosításának optimális beruházói az önkormányzatok lehetnének: náluk található energiákkal, közösségük lehetne annak fő haszonélvezője. A megfelelő szakmai háttér és tapasztalathiányból eredő beruházási kockázatokat viszont jó lenne áthárítani, vagy legalább megosztani egy szakmai befektetővel. Ezért lehet jó megoldás a két fél közös projekt társasága (önkormányzati többséggel, befektetői garanciákkal), mint beruházó és üzemeltető konzorcium.
Az önkormányzati intézményhálózat és szolgáltatási kötelezettség leszűkítésével jelentősen csökkent az önkormányzati érdekeltség, érdeklődés és döntési képesség e projektek iránt. Épp abban a körben, amely a decentralizálási elveknek is leginkább megfelelne!
Hazánk földgáz hálózattal teljesen átszőtt, a gáz szinte minden lakásban jelen van, szolgáltatási komfortja magas, a rezsicsökkentés fontos eszköze, a politika által is preferált, állandó média téma, el nem tudjuk képzelni életünket nélküle… Keveseket érdekel, honnan kerül a vezetékbe és mi lehetne helyette… Ha mégis, pályázati kiírásra várunk, saját anyagi forrást nem szívesen áldozunk. Ez a szemlélet erőteljesen növeli a támogatási rendszerek, illetve a döntéshozók felelősségét. Az energiahatékonyságra és megújuló energiaforrások hasznosítására 7 évre előirányzott kb. 700 Mrd-os uniós keret (az összes keret 5,8%-a!) szűkös lehetőséget kínál egy országos program viszonylatában.

Összefoglalásképpen
 
Az energetika óriási témakör, életünk minden szegmensében jelen van, lehetetlen röviden érvelni mellette, még sajátos szempontok alapján is. A közlekedési energiáról pedig nem is beszéltünk, igaz még vitatott a jövője: gondolataink ma döntően az e mobilitás körül forognak, pedig lehet, hogy a hidrogén lesz hosszútávon a befutó.
Akadémiai kérdések is mindig maradnak. Például: miért nem élünk meglévő, gazdag adottságainkkal? Hány érv szükséges még az áttörő szemléletváltáshoz? Kényszereink, adottságaink és lehetőségeink alapján mikor váltson az ország, ha nem most?
Lehet, emlegetésük csak „falra hányt borsó”, az uniós források már lehet elkeltek, de politikai akarat mindig találhat szellemi és anyagi támogatást ésszerű és jövőbe mutató programhoz.
Akár tetszik, akár nem, be kell látnunk, hogy erre halad a világ.
Régen túl vagyunk már a mintaprojekteken. Napjaink felfuttatott naperőmű „bummja” és néhány száz egyéb megújulós projektje csak szépségtapasz. Immár évente százezrével kellene a lakásoknak megújulniuk, tízezrével kellene létesülnie hazai forrású hőellátó rendszereknek.
Már csak azért is, hogy teljesüljön korunk egyik fő célkitűzése: olcsó energiával az ország versenyképességének növeléséért.
Mellette csökkenne hazánk kiszolgáltatottsága (import függősége), nőne tényleges ellátásbiztonsága és végre múlt időben beszélhetnénk az energiahordozó diverzifikációról. És komolyan beszélhetnénk klímavédelemről, új iparágak kialakulásáról, munkahelyteremtésről, fenntartható GDP növelésről és további rezsicsökkentésről, belső fogyasztásnövekedésről…
 
Fűtsünk kevesebbet, olcsóbban, hazai energiával!
 
 
  1. április 15.
                                                                             
Kurunczi Mihály
elnökségi tag
Energetikai Tagozat
     
A táblázatok először az elmúlt évben, a Magyar Energetika folyóiratban kerültek bemutatásra.  

Projekt, tevékenység Projektek száma (db/év) Érintett kis- és közép-vállalkozások száma Új munkahelyek száma
Ingatlan felújítás 100 000 6 500 40 000
Gépészeti felújítás 100 000 1 500 15 000
Nagymélységű termál projekt 10 5 1 000
Hőszivattyús projekt 10 000 500 2 500
Nagy biomassza projekt (20 MW) 60 20 1 000
Kis biomassza projekt (max 1 MW) 20 000 400 1 000
Napelemes projekt (átlag 2,5 kW) 25 000 500 2 000
Gyártó-szerelő-javító beszállító háttéripar     5 000
Tervezői feladatok   3 100 30 000
Adminisztrációs feladatok     10 000
Tudományos, oktatási, vállalati K+F+I     10 000
Építés időszakának munkahelyei összesen:     117 500
Regionális energiatermelés és -szolgáltatás (3.200 önkormányzat x 10 fő)     32 000
Új primőr kertészetek létesítésével     10 000
Új termál- és gyógyfürdők létesülésével     10 000
Üzemeltetés, fenntartás munkahelyei össz.:     52 000
Összesen 255 070 12 525 169 500
                                  
© 2016 MESZSZ

Keresés